Korábbi bejegyzésben esett már szó a változásról, és az azzal szembeni ellenállásról. Mégis, bármennyire is fél tőle, illetve küzd ellene valaki, nem tudja elkerülni az átalakulást. Az egész élet erről szól! :) Ahogy mi magunk is formálódunk (nem csak külsőleg, belső világunk is), úgy a körülöttünk lévő dolgok is változnak. A témába illően szeretnék megosztani most egy idézetet:
„Az életben sokak szerint maga az élet a legbonyolultabb, egyúttal legizgalmasabb előadás. Mindannyian, egytől egyig egy olyan színpadon szereplünk, melyben szerepünk folyton-folyvást változhat. Ki ma színészi alakítást nyújt, holnap igen könnyedén válhat díszletmunkássá, és holnapután kellékeket cipelhet. Az élet előadása mindig változik, s nekünk sosincs elegendő időnk az új szöveg tanulásására. Ezért érezzük mindannyiszor azt összeszorult szívvel, hogy felsülünk a darabban. Ám az örökös lámpaláz, a drukk állandó jelenléte gyomrunk csomóvá szűkült üregében egyben jobb teljesítmények elérésre is sarkall. Az alkalmazkodás terhe rejtett tulajdonságokat hoz a napvilágra, és új, korábban elképzelni sem bírt képességeket fejleszt ki bennünk.” (Regős István Attila: A szerencse fia)
