Az ilyen vezető nem lesz hiteles a beosztottai szemében. Az akkor lehet ha maga mellé állítja őket. Ez viszont egy kettős fegyver. Ilyen szövegre gondolok: "Srácok én is tanulni fogok tőletek!"

A csapat viszont arra nem gondol, hogy ok, hogy többet keres egy vezető, de ő viszi a balhét az egész osztályért és neki kell meetingeken ülnie :-)

Tehát szakértelmet palástolni csak jó bánásmóddal lehet. Ha nincs jó bánásmód akkor legalább szakértelem legyen (lásd Dr. House féle viselkedést, bunkó, de szaki):-)

@Váraljay Gabriel:
Én azt szeretem a főnökeimben, hogy ők is részt vesznek a munkafolyamatokban és persze értenek is hozzá. ;)
Ha segítség kell, tudok hozzájuk fordulni. Sőt, ha nem értünk valamiben egyet, a kritikát is elfogadják.

Jó helyen vagyok ;)

@bezzegszilvia: Ennek az az oka, hogy - miként tapasztalom - ÉRDEMI, a cég egészét bíráló kritikáid nincsenek, ami nem baj, csak így érthető.

@Strici: Végül is miért bírálna valaki egészben egy céget, aminek alkalmazottja? Eleve nem lát rá mindenre. Elég, ha csak a saját területén kritizál, azt is célzottan, hogy jobb legyen neki (kevesebb munka, több eredmény, nagyobb píz).

(A szitu különben akkor is érthető, ha a kritikus hoz annyi hasznot, hogy a főnök elengedje a füle mellett a kritikát cserébe - aka lesz..ja.)

@Strici:
Mindenben, még a legtökéletesebb dolgokban is lehet hibát találni, ha valaki akar.

Bármennyire is hihetetlen számodra, (bár inkább tűnik irigységnek... ) van olyan munkahely, ahol a főnök partnerként kezel, kapsz önállóságot, motiválnak, elismernek, jó a munkakörnyezet és jól érzed magad.
Ha ez neked fáj, azt már sajnálni se tudom ;)

Mondjuk én egy állami "cégnél" dolgozok. Sajnos a vezetőim nagyon nem járták végig az általad említett ranglétrát, így annyira buták a szakmához, hogy kifejezni nem lehet (tisztelet a kivételnek). Vagy ha valamelyikőjük lentről kezdte, és felküzdötte magát valamelyik fokra, akkor pedig sok elfelejti, hogy honnan jött...

@bezzegszilvia: Éppen ellenkezőleg: az én életem olyan intézményeknél teljesült ki, ahol a vezetők partnerek voltak általában, ezért lehetett keményen vitatkozni velük. NAGY nyilvánosság (akár 3000) ember előtt is. Nem volt bosszúállás.

@währenßhöhleigkeitigchen:
NEmnem. Az a cég, amelyikre egy beosztott nem láthat rá teljes egészében, mert mutyizva működik, már gáz.
Az én bírálataim nem arról szóltak, hogy nekem legyen jobb, hanem hogy mindannyiunknak. Tudom, ma az önzés a divat.

Igaz, nálunk ismeretlen volt a "motiválás", az ösztönzés annál inkább. Ezért lettek sokan világhírűek.

Egy jó vezető nem a szakmai hozzáértésétől válik jó vezetővé. Tulajdonképpen lassan-lassan már a "vezető" fogalma is szakma lesz, függetlenül a cégek profiljától, amelynek vezetőivé válhatnak a jó "szakemberek".

@lordart: aki bárhol tud "vezető" lenni, az szar ember.

@Strici: mérettől függ, komplexitástól, és beosztástól. Pl. furcsának találnám, ha egy több száz főt - vagy a fölött - foglalkoztató, mondjuk, biotechnológiai cégnél az őrszolgálatra felvett profi beosztott őr olyan területet is kritizálna, amihez nem ért. (Konkrétan olyan helyen dolgoztam, ahol megtehette, de értelemszerűen nem számíthatott rá, hogy komolyan veszik. Viszont minden olyan esetben igen, amikor vmelyik őr arra tett javaslatot, hogyan lehet javítani az őrzésen, vagy az őrök körülményein.)

Ennek a mutyihoz semmi köze - még csak ki se zárja :) Egyszerűen arról van szó, hogy amíg nem tudom, hogy mit jelent pl. a mondat, hogy "az árfolyamkockázatokat swap-ügyletekkel fogjuk minimalizálni", addig nem fogom kritizálni az illetőt, aki ilyen döntést hoz. (Az, hogy elmagyaráztatom vele, nem mindig segít. Nekem már rengeteget magyarázták, de abszolút nem értem, főleg a konkrét esetben, amikor egy lízingkonstrukcióról volt szó ...)

„A jó hadvezér nem harcias,
a jó harcos nem haragos,
a győzni-tudó nem támad,
a vezetni-tudó alázatos:
ez a nem-küzdő erény,
az irányító erő,
a természet szolgálata,
az ősi vezető."

(Lao-Ce)

”A közös munka 5 alapszabálya

1.Adjunk közvetlen és személyes visszajelzést

2.Adjunk aktív támogatást és segítséget a megoldások keresésében

3.Beszéljünk nyíltan egymással és hallgassuk meg egymást

4.Ne vegyük személyeskedésnek a kritikát és ne tartsunk haragot

5.A döntéseket közösen hozzuk meg

Értékelésünk alapja:
Tisztesség, elismerés, tisztelet,értékítélet, felelősségvállalás”

(Egy áruházlánc felső vezetőinek üzenete az áruházi alkalmazottakhoz.)

Az ősi kínai filozófus és a multinacionális áruházlánc felső vezetői egyaránt békére, együttműködésre biztatnak. Az ember örül, hogy olyan szervezetben dolgozik, ahol tisztában vannak a vezetők azzal, hogy eladni, értékesíteni, -egyáltalán élni- csak nyugodt, humánus, vidám légkörben lehet eredményesen. Elméletben.

Aztán jön az a fránya gyakorlat. A ’jó” helyi vezető elhatározza, hogy munkára ösztönzi a kollektívát. Reggel, már a munkakezdés előtti kötelező gyűlésen felszólít bennünket, hogy gondolkozzunk el arról: többünket lecserélhetnek….Sok száz jelentkező van a helyünkre…..stb,stb… Minderről nem szabad „pletykálkodni”…

Ekkor, az ember elgondolkodik (hiszen főnöki utasítást kapott rá!!!!) és a homlokára csap: ó én balga lélek, hogy gondolhattam egy percig is, hogy az eladótéri dolgozókra és áruátvevőkre is vonatkozik az 5 alapszabály???

Ránk eladókra, pénztárosokra és a többi alkalmazottra egyetlen szabály érvényes: akár 8-10 éves lelkiismeretes munka után is megfélemlítve, remegő gyomorral kell kiszolgálnunk a vásárlókat, végezni a dolgunkat és hallgatni....mert bármennyire is szorgalmasan, lelkiismeretesen dolgozunk, a hatalom bármikor, önkényesen kiszelektálhat bennünket....