Akik a vonal másik felén vannak, ők is munkaidőben csinálják, mégsem bántja őket senki :D

@focispan:
Úgy véled, ez így jó? ;)

@bezzegszilvia: Határozottan nem, csak muszáj volt elsütnöm :)

biztos kinlódás lehet nekik is mindig úgy tenni, mintha.... és hiszem (remélem) hogy hosszú távon mindenki elnyeri méltó büntetését és kiderül ha valaki hosszú távon nem dolgozik
viszont van valakinek ötlete arra, hogy az ilyen nemdolgozókat, akik helyett mi huzzuk a szekeret, hogy lehet megbökni, figyelmeztetni, vagy valahogy megleckéztetni? vagy hogy lehet ilyenkor a saját bosszúságomat hatékonyan levezetni?

@vasarnap329:

Nekem van ötletem, méghozzá elég hatékony.
Megtörtént, hogy egy időben egyszerűen megcsömörlöttem a munkától, és a napi feladatok helyett, sokszor elinterneteztem az időt. Emiatt állandóan túlórázhattam, ráadásul az eredményeim is romlottak. Nyilván a főnökömnek szemet szúrt a dolog, és kitalálta, hogy 1-2x kötelező beülnöm hozzá az irodába dolgozni. Hát az annyira kellemetlen volt, esküszöm vergődtem, mint hal a pocsolyában. Iszonyú ciki volt az egész, észhez is tértem rögtön, és nem volt kérdés hogy a jövőben mivel fogom tölteni az időmet munkaidőben. CSAK MUNKÁVAL!!! Pedig egyébként egy rossz szót sem szólt. Csak figyel. Picit magamból kiindulva, ha ugyanez más kollégámmal esett volna meg, biztosan nem gondoltam volna megleckéztetésre, mert nem az én hatásköröm. Lehet „bántani” meg a háta mögött beszélni, de mit old meg?
Az hogy valakinek nincs meg az az egészséges tudata, hogy munkaidőben munkával kell foglalkozni, lehet a főnök/rendszer hibája is, hogy nem ösztönzi megfelelően az illetőt. Nem egy céget ismerek, ahol a dohányosoknak napi 3 szál cigit engedélyeznek max, vagy az internetet lekorlátozzák (se MSN, Skype, iwiw), vagy pl. a magán mobilokat bent kell hagyniuk az öltözőben, és csak nap végén, vagy max ebédidőben nézhetik meg. Ezek durva korlátozásnak tűnnek, de mégis annyian dolgoznak így, hogy el sem hittem, mikor hallottam róla.

@cherry30: a dohányosoknak max 3 cigi 8 óra alatt? belátom, dohányosnak ez nehéz lehet. viszont én, mint nemdohányzó mit kapnék, ha közölném a fönökömmel, hogy ma 3 alkalommal fogok 10 percre kimenni az irodából friss levegőt szivni? a nemdohányzók szemszögéből ez lógásnak tünhet......

@vasarnap329: szerintem meg lehet találni az egészséges egyensúlyt. Ha a főnököd a friss levegőt nem biztosítja az irodán belül,[ablak,szellőző] akkor nem mondhat semmit. :) Na jó viccet félretéve: a munka törvénykönyve rendelkezik a munkaközi szünetekről. Akármilyen szőrösszívű is egy főnök tudja, hogy nem lehet 8-16-ig úgy dolgozni, hogy közben nem tart szünetet az ember.
Irodistáknak egyenesen kötelező óránként 5-10 percre kiszakadni a munka monotonitásából és kicsit megmozgatni végtagjaikat.
Észrevettem, hogy amikor nem dohányoztam, akkor is 1-2 óránként 5-10 perc szünetet tartottam, ami jó volt, mert ekkor volt időm átgondolni a napi teendőket, kinyújtóztattam a lábam, stb... Ráadásul a többiekkel is lehet pár szót váltani.
Szerintem nem szabad a "felfrissülést" lógásként felfognia senkinek, mivel nem vagyunk egyformák. Van aki tud úgy dolgozni, hogy bír egész nap ülni a gép előtt minimális megszakítással (mosdó, étkezés), de van olyan is, akinek szüksége van a maximális munkaközi szünetekre, mert mondjuk nem szeretne aranyeret kapni az állandó üléstől.... a főnököt többek között amúgy is az érdekli, hogy eredmények legyenek, nem? Ha pedig jönnek az eredmények, szerintem mindegy ki mennyi munkaközi szünetet tart.

@cherry30:
Köszönöm, hogy megosztottad a véleményed!

A kötelező, óránkénti szünet elméletileg tartható, de a gyakorlatban vagy nincs rá lehetőség vagy a dolgozó, hogy haladjon a munkával, nem veszi igénybe.

Egy biztos: a szünetek feltöltik az embert és jobban megy a munka :):)

Én a "get the job done" típusú ember vagyok - nem érdekel ki hányszor nézi meg a privát e-mailjeit, ha a munka megvan. Mindenhol van egy határ viszont... De tényleg nem mindegy, hogy kis cégről, vagy nagyobb szervezetről beszélünk, mekkora a csapat, kik és milyen munkakörben dolgoznak ott. Szerintem a vezető, és a csapat egyaránt kulcsfontosságú a dologban. Ha a vezető elnéz egy rossz teljesítményű kollégát (az egy szinten dolgozók hajlamosak falazni egymásnak de jobban is látják ha kilóg a lóláb), akkor az demoralizálni fogja a többieket is. A vezető feladata, hogy ezt kezelje, a többieké meg az, hogy jól működő, és a közös érdeket szem előtt tartó csapatként működjenek, azaz ne tolerálják azt, ha valaki visszahúzza őket.