Állás - munka alias Személyzeti Kantin

Ezen a helyen megtalálsz mindent ami egy "személyzetis" vagy ha úgy tetszik "HR-es" fejében megfordul. Legyen az munka vagy akár magánélet, öröm vagy bánat, apró vagy mindent elsöprő gondolat. A szórakozás mellett, szakmai dolgokról is esik szó, melyben kifecsegjük műhelytitkainkat...

Tetszik?

avagy a személyzeti kantin

2009.09.22. 10:15 bezzegszilvia

A HR-es mint motivátor

Címkék: konferencia hr motiváció vállalat kerekasztal coach szervezetfejlesztés

Hány vezető ismeri fel az ösztönzés fontosságát és él (is) vele? A vezetők azt szeretnék, ha a munkatársak minél jobb eredményeket érnének el, növelve a cég hatékonyságát és profitabilitását. Hányan képesek elérni ezt úgy, hogy mindeközben az alkalmazottak lelkesek legyenek?

A 2009. szeptember 23-24-én megrendezésre kerülő Országos HR konferenciának egyik témaköre a "HR-es mint motivátor". A kerekasztalbeszélgetés kapcsán felmerült bennem a kérdés: Hány vezető ismeri fel az ösztönzés fontosságát és él (is) vele? A vezetők azt szeretnék, ha a munkatársak minél jobb eredményeket érnének el, növelve a cég hatékonyságát és profitabilitását. Végiggondolva mind az ismerőseim, mind a saját pályafutásomat, arra jutottam, kevés vezető képes ösztönözni a munkatársakat (nem anyagi ösztönzőkre gondolok :) )

Egy jó HR-es egyszerre a cég lelke és hiteles vezető, értően figyelő és delegáló, tanácsot kérő és utasítást adó, coach és pszichológus. Hogy ezt valaki jól csinálja, oda kell figyelni az emberekre és olvasni a szemükből, a mozdulataikból, reakcióikból. Az ösztönzéshez a szervezet motivációs struktúráját és a munkatársak motivációs összetevőit kell először megismerni. Természetesen könnyű kimondani: csak motiválni kell az embereket. Mindezt végrehajtani már nehezebb feladat. 
Felmerül bennem a kérdés: a HR-esek megkapnak minden szakmai támogatást a vezetőktől? Ahhoz, hogy a HR motiválni tudjon, cselekednie is kell, és cselekedetéhez tér kell a szervezeten belül. Végeredményben olyan szervezetben tud leginkább a HR motiválni, ahol stratégiai partnerként ismerik el. Hogy erre mekkora esély, kiderül a videóból


5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://allas-munka.blog.hu/api/trackback/id/tr121398844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Strici · http://birkanep.blog.hu 2009.09.22. 16:18:42

A HR-esek többsége nem motiválni akar, hanem megerőszakolni. Mivel ugyanis nálunk nem a termelés a fontos, az se fontos, milyen a végtermék. Ha szar, hát szar.

nyíregyházi betti 2009.09.22. 23:06:02

@Strici: A HR-esekből is van többféle. Létezik a két lábbal a földön álló fajta is, csak ritkább és nem feltűnő. Viszont sokkal eredményesebb, mint a "megerőszakolós" típus.

Ha divatba jönne a közvetlen termelésben, szolgáltatásban, eladásban ténykedő nem vezető beosztású mérnökök, technikusok, eladók, munkások emberszámba vétele, akkor előbb utóbb javulna a minőség, fejlődne a gazdaság. Vajon miért van a legtöbb cégnél a frontvonal elhanyagolva?

bezzegszilvia · http://allas-munka.blog.hu/ 2009.09.23. 09:51:42

@Strici:
A HR-esek egy része nem, vagy nem jól motiválja az embereket.

A termelés és a végtermék milyensége azért fontos egy gyártó vállalatnál, mert ebből származik a bevétel. El lehet adni a rossz minőségű végterméket is, de azt gondolom, hosszútávon nem célravezető.
Ugyanez a szolgáltatás milyenségére is vonatkozik.

nyíregyházi betti 2009.09.23. 15:08:47

@bezzegszilvia:

” Mondd, mért hagytuk, hogy így legyen
miért nem győz az értelem
a jó szándék társat miért nem talál”

Bródy János: Északi fény.

Ismerős a cikk, aminek a linkjét megadtad de ez így önmagában csak falra hányt borsó. Mi a garancia arra, hogy a humánátvilágítás eredményét bárki is figyelembe fogja venni???

Pl. a válság előtt évente töltöttünk ki külső cég által készített dolgozói elégedettség felmérést. Az eredmény vállalati nyilvánosságra hozatalán kívül semmi következmény nem volt érzékelhető éveken át.:-( Fel is hagytak vele.

Pontosítok az előző kommentemen, talán egy kicsit álmos voltam tegnap este. Nem elhanyagolva (bár nevezhetjük így is) van a frontvonal, hanem semmibe véve.

Rengeteg ösztönző rendszer olyan látens negatív üzenetet hordoz, amit még az alacsony iskolai végzettségű emberek is könnyedén érzékelnek. Pl. egyoldalú, önkényes minősítő rendszer. A dolgozó egyszerű logikával hamar észre veszi, hogy a lelkiismeretes, szorgalmas munkát végző munkatársak között „motiváció” címén, szándékosan kelt viszályt a hatalom.

Miért is teszik ezt? Mert a vezetők rettegnek attól, hogy az elégedetlenség egyszer csak közös erővel való fellépést eredményez.
Ennek a mai magyar valóságban kicsi az esélye, de az mindenképpen tény, hogy a pofára osztogatott elismerések és elvonások következményeként várhatóan min. két fő táborra fog szakadni a végrehajtói kollektíva.

1. Bármit megtehetek, mert ÉN VAGYOK a kiváló, úgyis engem kérdeznek, nekem hisznek a magasabb vezetők, ha valami konfliktus támad,.....de nem tudhatom, mikor esem ki a pikszisből ezért valami nagy durranást kell csinálnom, hogy bebizonyítsam: igenis HATALMAM van, az történik, amit ÉN AKAROK!.... ;-((

2. Maximálisan odateszem magam a munkában, de én akkor is csak utolsó senkiházi maradok mert engem és a sorstársaimat kizsákmányolnak, anyagilag és lelkileg egyaránt. Nem lehet ez ellen tenni semmit... :-((

A HR-nek az lenne a feladata, hogy olyan vállalati kultúrát honosítson meg, amiben senki nem érzi magát kisemmizve, ha tisztességesen ellátja a munkáját. A lehető legrosszabb stratégia ennek elérése érdekében, amikor a vezetők Göebbelsi erővel propagálják: aki rendesen dolgozik az meg van becsülve, csak a rossz dolgozóknak van félnivalójuk!

Ritka az olyan ostoba munkavállaló, aki ezt a mesét csont nélkül beveszi, miközben nap mint nap az ellenkezőjét tapasztalja. Az viszont megesik, hogy néhány dolgozó sztentori hangon hirdeti ezt a szentenciát csak azért, hogy jobb színben tűnjön fel a főnökök szemében. :-(

Végeredmény: a vállalat klf. rendű és rangú alkalmazottai között idővel már alig-alig található egészséges önbizalmú ember. Egyre több a különös esemény. (Pl. Az egyik szakszervezeti bizalmi, -aki közvetlen vezető is egyben-, személyesen kezdeményezi az ügyvezetés felé egy olyan beosztott irodai munkavállaló kirúgását, aki egyébként kiváló dolgozó, friss infarktuson esett át és még csak nem is az ő beosztottja. Ha ez sikerül neki, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy bármikor bárkit kirúgathat, HATALMA van a többiek sorsa felett!!!!)

Az elégedetlenség és meg nem értettség gyengíti a vállalat teljesítményét, vagyis a rigorózus, félelem keltő, igazságtalanul büntető attitűd a munkaerővel szemben, rendkívül rossz hatással van a cég versenyképességére.

Az ilyen vállalati (anti)kultúrában a legtöbb vezetői hiba következményét gátlástalanul rá lehet lőcsölni a beosztott munkaerőre. Senki nem fogja számon kérni a közvetlen vezetőktől, hogy megtettek-e minden elvárhatót a biztonságos és szervezett munkavégzés érdekében, hiszen köztudott, hogy csak és kizárólag a dolgozók hibájából mennek rosszul a dolgok. :-((((

Ebben a hangulatban teljesen természetes, hogy a vezetési képességeiket tekintve kihívásokkal küszködő főnökök kontraszelektálódnak az intelligens, humánusabb személyiségű vezetők ellenében.

Tisztában vagyok vele, hogy semmi újat nem mondtam, mégis az életben tömegesen tetten érhető ez a folyamat, ami még talán ebben a stádiumban reverzibilis. Amíg ez az emberségesebb irányba bekövetkező fordulat nem jön létre a HR közreműködésével, addig nagyon sok munkáltatónál aktuális lesz a fent idézett dalrészlet. Sajnos.
süti beállítások módosítása