Egyik barátnőmnek hosszas álláskeresést követően tavaly sikerült bekerülnie a hazai bankpiac egyik nagyjához. Bár munkaerő-kölcsönzöttként, de ott volt.
Örült, hogy van „normális” munkahelye, de ezt beárnyékolta a „kölcsönzöttség” felhője. Folyamatosan azt érezte, hátrányosabb helyzetben van a banki alkalmazottakhoz képest. Mert hiába veszi le a munkaerő-kölcsönző cég - jelen esetben - a bank válláról az adminisztratív teendőket (munkaszerződés, bérelszámolás), ő azt érzi, bármilyen hatékonyan is dolgozik, ha leépítés lesz, a tömegesen felvett kölcsönzöttektől fognak leghamarabb megválni. Köztük tőle.
Akkor miért jó a kölcsönzöttnek lenni? – játszottam el a gondolattal. Talán ez az utolsó mentsvára…. A munkanélküliségnél ez is jobb, még ha félelemben is él.
Ha nagy vihar kerekedik, a először a kölcsönzöttek homokvára omlik össze, s csak később követi a kővár. Bármelyik összeomolhat bármikor.
Mégis, a stabilabb pilléreken nyugvó kővár nagyobb biztonságot nyújt. Jó lenne, ha mindenkinek megadatna utóbbi!