Nekem már van gyermekem, ezen kívül sok olyan anyukával tartom a kapcsolatot, akiknek hasonló korú csemetéjük van. Régen én is úgy gondoltam, hogy mi sem lehet szebb és jobb hivatás annál, minthogy itthon maradok 3 évet a gyerkőccel, lehetőleg közben szülök még egyet és akkor 5-6 évig főállású anya leszek. Aztán rájöttem, hogy engem ez nem elégít ki. Sőt, mi több: a gyermekemnek is kevés vagyok már. 3 év sok egy anyukának és egy kisgyermeknek összezárva (szerintem). Másfél-két év sokkal inkább reális. Én GYES alatt is dolgozgattam itthonról, de még ez is kevés, emberek között akarok lenni nap mint nap, beszélgetni (nem csak szobatisztaságról és egyebekről). Pedig még csak nem is vagyok karrierista...
Ezek a személyes szempontok, de vannak más, külső tényezők is, amiket ismerősöknél látok:
-Bizonyos szakmákban, pozíciókban egy nő abszolút leírhatja magát, ha évekig otthon marad.
-A gyereknevelés pénzbe kerül. Sok pénzbe. Minél nagyobb, annál többe. Az egykeresős családmodell nálunk igen ritka, a családtámogatás pedig semmire sem elég - a max. GYED még csak-csak, de a GYES-ből egyetlen közüzemi számlát tudok befizetni és kész.
-Ha valamilyen anyagi kötelezettsége van a családnak (pl. lakáshitel), akkor többnyire nem is kérdés, hogy visszamenjen-e az anyuka dolgozni, mert egyszerűen muszáj.
-A gyereknek is jót tesz a változatosság, nagyon is, hiszen a nagyszülők - az én kislányom náluk van egyelőre, amikor nekem dolgom van - teljes erőbedobással szórakoztatják, amire nekem nem mindig marad energiám. Cserébe amikor visszakapom, frissen, kipihenten (mert ha valami mással foglalkozom, az is pihenés), akkor mindjárt sokkal jobban tudok rá koncentrálni. A közösségről nem is beszélve, arra meg még inkább szüksége van a gyerkőcnek.

Szóval nekem az a személyes tapasztalatom, hogy más az, amit előre elképzelünk, és más (nagyon más!) megélni! Kérdezted az anya-gyerek kötődést: az kialakul, már a pocakban, nem kell attól tartani, hogy ha egy 2 éves gyerek napi pár órán át nem látja anyucit, akkor elvész a kötődés. (Apucit sem látja napközben, mégis imádják egymást.)

Azt mondják az okosok, olyan helyeken, ahol régóta van részmunkaidős állás, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azt mondják, hogy a megosztott munka (shared job, ha jól emlékszem)jobb. Azaz egy teljes állást két ember kap meg, és ők egyeztetik, hogy mikor, ki, mennyit csinál belőle, ketten kapják a teljes fizetést, és kettőjüké a teljes felelősség. Kicsit szűk az agyam, és nem értem, mi ebben a pláne, de azt mondják, hogy ez sikeres modell. Azt is mondják, hogy az otthonról való dolgozásnál is van jobb, amikor közösségi központba lehet bejárni. Ilyen van valahol Magyarországon is, egyszer vezetés közben hallottam a rádióban.

Egyébként én már felneveltem a gyerekeimet, és tapasztalatból tudom, hogy minden másként van, mint ahogy az ember lánya elképzeli, és minél rugalmasabbak vagyunk, annál jobban megy a dolog. És tényleg, gyereke(ket) nevelni igen költséges hobbi, de nincs szebb!

A tapasztalat valóban más az elképzelésnél (elméletnél ;))

Tudom, hogy vannak olyan pozíciók, ahonnan nem lehet évekre kiesni - nem is irigylem ezeket a nőket :(
Igazad van, a GYES sajnos semmire se elég...
A gyerek mellett biztos, hogy felüdülés lehet az, amikor ki tud az anyuka mozdulni, illetve ha a társadalom "hasznos" tagjának érezheti magát munkája által.
Bízom benne, hogy előbb-utóbb nálunk is egyre nagyobb lesz a kínálat a részmunkaidőben, illetve a távmunkában végezhető állásokból :)

@miriamele:
Úgy tudom, a megosztotta munka főként külföldön elterjedt forma. Nálunk még a részmunkaidő is gyerekcipőben jár.
A rugalmasság nélkülözhetetlen, különben csak egy helyben toporognánk, s nem tudnánk fejlődni :)
Egyetértek, a gyerek mindent megér ;)

Én most - mint aktív álláskereső - meglepően sok részmunkaidős állással találkozom, különösen adminisztratív és HR-területen. Persze ez még mindig édeskevés, de kerestem én már állást régebben is és akkor - úgy emlékszem - nem volt ennyi...
A részmunkaidős és távmunka mellett szerencsés megoldás lehet még a kötetlen munkaidő, amikor annyit és akkor vállal egy nő, amennyit és amikor akar. Pl. nyelvtanárként, óraadó tanárként - miriamele biztos sokat tudna erről mesélni, de én is dolgoztam olyan helyen, ahol sok-sok óraadó tanárral dolgoztam együtt, köztük kismamákkal is. (Persze ez nálunk szigorúan csak vállalkozói jogviszonyban működik.)
Én pl. szívesen lennék vállalkozó, magam osztanám be az időmet, ha garantáltan lenne annyi megbízásom, amennyiből meg is tudok élni és még az iszonyatos mennyiségű járulékot is be tudnám fizetni.

@hummingbird:
Kötetlen munkaidőnek is megvannak az előnyei és hátrányai, de kisgyerekes anyukáknak jó lehetőség! Azt, hogy van-e értelme vállalkozóként dolgozni, sok esetben csak akkor derül ki, amikor már belevágott az illető. Mindenesetre előtte a piaci igényeket, a költségvonzatát, illetve keresleti és kínálati oldalt feltérképezni :)
Ha kipróbálod, örülnék, ha megosztanád velem a tapasztalataidat! :)

@bezzegszilvia: Ez nem mostanában lesz... Voltam én vállalkozó, de akkor lehetett mellékállású vállalkozóit kiváltani, tehát nem kellett magam után az összes járulékot fizetni (mert azt fizette a munkáltatóm, illetve én a munkaviszonyomban). Most már csak egy jól bejáratott dologra merném kiváltani, amiből garantáltan összejön havonta legalább 200-250 ezert Ft bevétel. Ha nem jön össze, a járulékokat akkor is fizetni kell, a gyerekem szájából pedig nem veszem el a falatot...
Magyarán, ha bárki tud bármilyen olyan tevékenységet, amivel havonta minimum (!) 200-250 ezret minden hónapban biztosan meg tudok keresni, akkor belevágok, egyébként kizárt. :)

Szerintem hazánkban sajnos nem megoldott, hogy egy nő gyes alatt vissza térjen a munkaerőpiacra, ráadásul még gyes után is nagy küzdelmek árán fogadják vissza a "társadalomba". Külföldön megoldott, hogy a gyerekre megfelelő "gondoskodási" rendszert alakítottak ki, ahol figyelembe veszik a gyereket is és az anyát. Amíg itthon kényszermegoldások miatt választják az anyukák a munkát, addig máshol mint természetes velejárója a rendszernek.
Az első egy év meghatározó a gyerek és a kicsi életében, azt szerintem is érdemes otthon tölteni. A továbbiakban pedig, ha lennének baba barát és mama barát:) munkahelyek, ahol lehetőség van 4-6 órában, vagy otthon dolgozásra az anyukának is könnyebb lenne újra vissza illeszkedni a dolgozók táborába.