Állás munka

„Egy átlagos nyári diák munkavállaló... (...) Heti 40 órás munkával.. közel nettó 140 ezer forintot tud hazavinni két hónap alatt”. A gyorséttermi munkavállalást boncolgató cikk kapcsán utána néztem, fizikai munkával milyen átlagbérre számolhatnak a főállásban dolgozók.

„A nemzetgazdasági havi nettó átlagkereset ... a fizikai foglalkozásúaké 83,1 ezer forint”. Mindössze tizenháromezer forint különbség! Ne feledjük, átlagbérről van szó, azaz ennél alacsonyabb keresetek is vannak. Elképzelem azt a családot, ahol a gyermek nyári diákmunkával közel hasonló összeget megkeres, mint a szülők. Szülei tízen-húszon (avagy még több) év munkaviszonnyal rendelkeznek, hogy élik mindezt meg? A hagyományos családmodellből kiindulva, nem lehet könnyű a családfőnek ezzel szembesülni. 

Azt gondolom, nem a diákok vannak túlfizetve, hanem a reálbérek alacsonyak. A továbbtanulás és képzés lehet egy eszköze a magasabb jövedelemszint elérésének. A képességeink azonban adottak. Abból kell gazdálkodnunk, ami van ;)

Olvasva a blogbejegyzést, elgondolkodtam, hány olyan hely van, ahová azért járok szívesen, mert a megfelelő emberek dolgoznak a megfelelő helyen. Nem pusztán szimpátiára, hanem a munkakörtől elvárható magatartásra is gondolok. Vajon a munkatársak kiválasztásánál milyen szempontok alapján választanak a vezetők? Szakmaiság? Tapasztalat? Személyes tulajdonságok? Szimpátia?

Vegyünk egy egyszerű példát: bevásárlás. A lakóhelyem közelében több közért is van. Akad kulturált, elegendő termékválasztékú, és az ellenkezője is megtalálható. További szempont lehet még az ár, s nem utolsó sorban a boltban dolgozók hozzáállása.Számomra a legkedvesebb üzlet egy pénztároshoz kötődik. Kedves, mosolygós, középkorú hölgy, akinek mindenkihez van pár jó szava, s ezeket a vásárlók is viszonozzák. Függetlenül attól, aznap hányadik vevő áll sorba, ő kedves és szolgálatkész. A sorba állásnál nem a sor hossza, hanem a pénztáros személye alapján választok. Örülök, ha ő van :)

A szervezeti kultúra az oda nem illőt kitaszítja. Mégis, megfér itt egymás mellett az unott és élettel teli. Hogy is van ez? ;)

Azt gondolnánk, az embereket nem lehet beskatulyázni. Mégis, ha körbenézünk, az azonos szakmai területen (kereskedelem-értékesítés, mérnöki pálya, informatika, stb.) dolgozókra jellemzőek bizonyos személyiségjegyek. Úgy, mint egy jó értékesítőre a megnyerő beszéd, dinamizmus, vagy a mérnökökre a precízség.

„Karakteres informatikusok - Informatikus karakterek” forrószék kapcsán elképzeltem azt a tipikus informatikust, akit szűkszavúsága miatt csak irányított, strukturált kérdésekkel és releváns szakmai felvetésekkel lehet bombázni. Természetesen van különbség egy fejlesztő mérnök, egy IT támogató munkatárs és egy informatikai céget irányító szakember között. A magyar piacon a legmeghatározóbbnak számító árukereskedelmi portál, a Vatera ügyvezető igazgatói fognak ma 14 órakor a HRcafe forrószékében ülni.

A „PeCsa-i bolhapiac” kinőtte magát, s hatalmas teret hódított az interneten. A ’Vaterázás” sok ember hobbijává vált. Miért jó Vaterázni? Várható volt a cég indításakor a piac ilyen mértékű meghódítása? Milyen karakterek a Vaterát vezetők?

Engem ezek a kérdések foglalkoztatnak leginkább. Téged? ;)

Free website - Wix.com