Ma a CSR (Corporate Social Responsibility, azaz Vállalatok Társadalmi Felelősségvállalása) egyre népszerűbb témakörnek számít. Részint a rehabilitációs hozzájárulás jelentős emelkedése révén, részint a természeti katasztrófák miatt.
Példának okáért, a nem régiben kialakult árvízhelyzet számos családot súlyosan sújtott. Elmosta egy élet munkáját: lakásokba tört utat magának a hömpölygő víz, és házak dőltek romba, Akinek mondhatni odaveszett mindene, bármilyen támogatás és adomány gyógyírként tud szolgálni.
Jó olvasni és hallani az adomány gyűjtésekről és a segítő szándékokról. Azt gondolom, azok a vállalatok, akik azonosulnak a CSR miértjével, és deklarált célként (nem reklám- és marketingeszközként) tekintenek erre, hathatós segítséget tudnak nyújtani. Van, aki élelmiszerrel, ruhával, tisztálkodási szerekkel, van aki nyaraltatással, míg mások pénzadománnyal segítik a bajba jutottakat. Az önkéntes munka sem elhanyagolandó ebben a helyzetben.
Reklám ide, reklám oda, - ahogy a Világgazdaság oldalán olvasható -, nem mellékes hozadéka a felelősségtudatnak a cég imázsára, illetve a dolgozói lojalitásra gyakorolt pozitív hatása. Főleg ezek miatt „éri meg” CSR- (vállalati társadalmi felelősségvállalás) politikát kidolgoznia egy cégnek. – olvasható a cikkben. Bízom benne, ha már “megéri”, egyre többen fogják magukénak tekinteni a CSR-t.
Visszatérve az árvízkárosultak megsegítéséére: kívülről szemlélve elképzelhetetlen, milyen pszichikai hatással bír egy ilyen helyzet. Az adományok és önkéntes támogatások mellett a bajba jutottak lelki támogatásra kiktől számíthatnak? Hogy fogják feldolgozni a történteket? Mi lesz a fedél nélkül maradtakkal?