A munkaerőpiacon sem lehet a válság felett szemet hunyni. Érezzük ezt mi is, fejvadászat oldaláról: a munkavállalók egy része, illetve a vállalatok is „kivárnak”.
Míg a jelenlegi munkahelyükkel elégedetlen dolgozók egy része a „biztosnak” tűnő állásukat nem merik feladni, addig a cégek a megüresedett helyeket első körben belső pályáztatással és kereséssel, pozíció összevonással, s csupán legutolsó esetben tanácsadó/fejvadász cég bevonásával töltetik be.
Személyes tapasztalataim alapján kiindulva azt látom, hogy a vállalatok egészen addig, amíg nem „égető” a probléma, nem töltik be a megüresedett pozíciókat. Sokszor előfordul, hogy a megüresedett állásra már megtalálta a fejvadász cég a legalkalmasabb pályázókat (jelölteket), ám a megbízó cég még vár a felvétellel, mert folyamatosan változik a HR stratégia.
Sok múlik a tanácsadón, mennyire tudja a két fél érdekét egyeztetni, s miközben a vállalatról igyekszik minden terhet levenni az interjúkkal és további folyamatokkal kapcsolatban, a pályázó(k) lelkét is ápolja, s érdeklődés(üke)t fenntartva tartja velük a kapcsolatot. Mégis előfordulhat, hogy „elveszítjük” a legalkalmasabb jelöltet a lassú, elhúzódó folyamatok miatt.
Azt látom, mindannyian kényszerpályán mozgunk. Fájó érzés megélni, hogy emiatt nem talál egymásra a tökéletes jelölt és a munkáltató. A projekt minden résztvevője érzi ezt. Mégis, hiszek abban, hogy a jelenlegi zűrzavar is véget ér egyszer!