Az álláshirdetésekre panaszkodnak a munkavállalók és a munkaadók is. Ennek ellenére úgy tűnik, a hirdetési piac virágzik. Miért?
Az állást keresők (ingyen) keresgélhetnek az állások között és jelentkezhetnek arra, feltölthetik önéletrajzukat, míg a vállalatok (HR-esek) relativ elérhető áron hirdethetnek állást avagy szemezgethetnek a feltett önéletrajzok között.
Az más kérdés, hány esetben találkozik egymással a legjobb jelentkező és a legjobb állás…

A munkavállalók csalódásának főbb okai:
- a hirdetések futószalag szerűen készülnek,
- az álláshirdetésből nem derül ki, mik a konkrét feladat és munkakör,
- ugyanazon pozíciót több cég hirdeti,
- a legtöbb munkakörhöz diploma és nyelvtudás szükséges,
- a burkolt megfogalmazású állások általában hálózatépítést jelentenek,
- a hirdetésre jelentkezés után nem érkezik visszajelzés,
- stb.

A másik oldal, a munkaadók is becsapva érzik magukat. Feladnak egy hirdetést, amire boldog-boldogtalan jelentkezik. A több száz jelentkező pályázatából ki kell válogatni azokét, aki leginkább megfelelő lehet. Mindez rengeteg időt visz el. Nem beszélve az azt követő telefonos előszűrő interjúkról és a személyes meghallgatásokról. Mindezen körök lefutása után se garantált, hogy megtalálták azt a szakembert, akit keresnek.
Hirdetéssel a munkaerőpiac csak kis szeletét lehet lefedni. Azt a piacot, akik váltani akarnak, feltöltik állásportálokra az önéletrajzukat és/vagy jelentkeznek a munkakörre. A piac többi szereplője a konkurenciánál csücsül. Őket egy jó fejvadász tudja elérni.
Egy karrier rovatban olvastam az alábbiakat: “Egy munkakör betöltésének követelményeinél a hirdetők elsősorban a szakmai ismeretekre, tapasztalatokra, más néven a hard skillekre koncentrálnak, ezt követi a nyelvismeret és az IT-tudás, leghátulra sorolva jelennek meg a – részben a jelölt személyiségét, részben tanult készségeit leíró – kompetenciák, más néven a soft skillek. Mivel ez utóbbiak átgondolt megfogalmazására a munkáltatók zöme nem fordít különösebb figyelmet, a jelölteknek sem okoz gondot, ha a leírtaknak csak részben vagy egyáltalán nem felelnek meg.”

Leegyszerűsítené a helyzetet, ha csak azok az elvárások szerepelnének egy hirdetésben, amelyek ténylegesen szükségesek az állás betöltéséhez. Az elvárt személyes tulajdonságokat a pozícióhoz, illetve a cégkultúrához illesztve tartanám célszerűnek megadni. Ha cégre és pozícióra szabottabbá válnának a hirdetések, az hitelesebbé tenné ezt a másik oldal számára, ezáltal a munkavállalók is jobban el tudnák dönteni, melyik állást érdemes megpályázni.
 

Mindenki arra az érzésre vágyik, amikor megszólal egy hang: ezt az állást nekem találták ki! :-)