A válságtól és gazdasági-politikai helyzettől függetlenül, mindig is voltak külföldre vándorlók. A jobb megélhetés, szebb jövő reményében keltek útnak. A külföldi munkavállalást kapcsán lehet álomba illő történetekről hallani és elrettentő példákról is. Mi az oka annak, hogy az, ami az egyik sikerül (jelen esetben a külföldi munka), a másiknak nem?
Két közeli ismerősöm is külföldön tartózkodik jelenleg. Hasonló neműek, életkorúak és a nyelvtudásuk szintje is közel azonos volt a kiutazáskor. Egyikük hazai berkeken belül sem találta meg önmagát. Sem munkájában, sem egyéb téren. Több munkakörben is kipróbálta magát, de kiteljesedni egyikben sem tudott. A hőn áhított utazásra évek óta várt-vágyott, s végül meghozta a döntést: szerencsét próbál külföldön. Azóta eltelt pár év. Minden állást csak nagy nehézségek árán sikerült elnyernie. Úgy érzem, nehezen boldogul kint is. Jobbára kényszermunkát talál. Azért dolgozik, hogy meg tudjon élni. Az tény, hogy jobb körülmények között él, mintha itthon, Magyarországon lenne, de nem tűnik boldogabbnak.
Másik ismerősöm olyan teremtés, aki mindig feltalálja magát, s kicsattan az életörömtől. Kezdetben itthon is szerette munkáját és munkahelyét, megtalálta abban az örömöt. Több évet töltött egy multinál, középvezetőként. Az évek elteltével már bármilyen feladatot is kapott, minden nehézség nélkül megoldotta, s előrelépési lehetőséget nem látott. Változásra vágyott. Már az idegen ország gondolatától is csillogott a szeme. Elutazott Angliába. Két hét alatt talált magának munkát. Nem középvezetőit, de elégedett a mostani helyzetével. Ahogy itthon is tudott érvényesülni, úgy külföldön is tud.
Mi a két történet tanulsága az én szemszögemből? Lehet gyökeresen változtatni az életünkön: új munkahely, új lakás, új környezet, új társ. Azonban belül ugyanazok maradunk. A külső változás akkor lesz valóban eredményes, ha mellette belső világunk is változik.