Semmi se állandó. A világ folyton változik. Van, amivel lépést szeretnénk tartani és van, amiről inkább le akarunk maradni.
A megszokott környezet egyfajta állandóságot és kiszámíthatóságot jelent az ember számára. Kellenek a biztos pontok: család, barátok, munka, otthon, környezet, szokások, stb.
Egy élményem jut ennek kapcsán eszembe: Az egyik reggel fűrészelőgép zaja szűrődött be a szobába. Az ablakon kinézve szomorúan láttam, hogy a ház előtt álló fa lombkoronájának ágai hullanak a földre. Elszomorított... Azért szerettem bele ebbe a lakásba, mert csodás kilátás tárult elém az ablakból. Egy idő után a szomorúságot felváltotta egy másfajta érzés: a megnyírbált fa több napsugarat enged a lakásba és emellett azok a szépségek is láthatóvá váltak a parkból, amiket eddig lombkorona miatt nem láthattam.
Amennyiben az elsorvadt ágakat nem lehet megmenteni, le kell azokat vágni, teret engedve az új hajtásoknak. Igaz ez a szervezetre is. Ahhoz, hogy képes legyen tovább fejlődni, új tudást kell integrálni és adott esetben a régit rossz elemeitől meg kell válni. A szakértelem érkezhet belülről és kívülről is. A változások következtében lesznek olyan munkatársak, akik lemorzsolódnak és érkeznek olyan kollégák, akik előre tudják mozdítani a fejlődést. 
A rosszul kommunikált cél szervezeti feszültséget, klikkesedést, fluktuációt és elégedetlenséget okozhat, a vállalat széteshet.
Ezért is elengedhetetlen, hogy az új szervezeti célkitűzés világos legyen és a fejlődést hozza el.
